VIA FERRATA TÖRTÉNETE

Via Ferrata – klettersteig – vasalt út – biztosított ösvény?

Az 1800-as években, amikor az alpinizmus elindult hódító útjára, az Osztrák-Magyar Monarchia területén a Dachsteinre és később a Grossglocknerre építettek útvonalakat, ahol már fémlétrákat, köteleket használtak.

Az első világháború idején a Dolomitokban folyó harcok során az osztrák-magyar és olasz katonák elképesztő helyekre építettek ki drótkötelekből, létrákból utakat, hogy megfigyelés alatt tartsák a csúcsok mentén húzódó határszakaszokat. Alagutakat, üregeket vágtak a sziklákba, ahol hosszú hónapokat kellett eltölteniük. Ha ma arra járunk, végiglátogathatjuk ezeket a háborús emlékhelyeket, természetesen modern, biztonságos via ferratak segítségével. Jó példák erre a Lagazui és a Tofana di Rozes alagútjai.

Dolomitok

Peille via ferrata

Sokan innen származtatják a modern via ferraták megszületését. Ezeket a ma már sport és turisztikai célokra használt vasalt ösvényeket a minél nagyobb biztonságra való törekvés jellemzi. A nehezebb, függőleges részeken sűrűbben, maximum 3 m-enként, a könnyebb szakaszokon ritkábban, 5-6 méterenként 20-32 mm átmérőjű betonacél tüskéket ragasztanak be és ezekhez rögzítik bilincsekkel a legalább 10 mm-es vastagságú acélsodronyokat. Ezeket a sodronyokat egyrészt kapaszkodóként használhatjuk, másrészt pedig ezekre csatlakoztatva a speciális via ferrata kantárakat tudhatjuk magunkat biztonságban. Bár az útvonalak kiépítésénél a biztonság a legfontosabb szempont, a tevékenység így is rejt magában veszélyeket. A függőleges, nehéz szakaszokon előfordulhat zuhanás, mely energiájának nagy részét a kantárba beépített energiaelnyelő lefékezi, de ezzel együtt is meg lehet sérülni. Viszont ez a rendszer megvéd a fatális balesetektől.  
Elengedhetetlen a tájékozódás az útvonal jellemzőiről (nehézség, hosszúság, megközelíthetőség, magasság, lejöveti út) valamint az időjárási körülményekről. Zivatarban, rossz időben ne másszunk! Az acélsodronyok zivatarban villámhárítóként tudnak működni. Fontos továbbá, hogy tisztában legyünk saját képességeinkkel, inkább könnyebb útvonalat válasszunk, és ha ez megy, utána érdemes tovább lépni.

A mai vasalt útvonalak megépítése során helyenként fém lépéseket, fogásokat, acéllétrákat, függőhidakat, acélhálókat alkalmaznak, hogy egyrészt segítsék a továbbhaladást, másrészt látványossá, élvezetessé tegyék a mozgást. Jó példa erre a Monaco melletti Peille szinte már kalandpark jellegű ferratája.